Nowa Rudán nem sok látnivaló van, támaszpontjak jó, ám ez a bánya viszont elsőrangú látnivalónak bizonyult. Az unokám szerint (aki 9 éves kislány) ez tetszett neki a legjobban az összes látnivaló közül. A földalatti világ nem idegen a számára, számtalan barlangban volt már, valamint 2 évvel ezelőtt volt már (arany)bányában is.
Már az is pozitívum volt, hogy a fogadóépület és a környezete és példásan volt kialakítva. A következő kellemes meglepetés az volt, hogy a normál (óránként induló) látogatókon kívül rengeteg tanuló is jött (ráadásul egyen trikóban, ami Mo-n sok helyen szitokszónak számít, itt viszont láthatóan büszkék voltak arra, hogy valamilyen közösséghez tartoznak). Szerencsére (és ez a jó szervező készséget is mutatja) nem keverték őket a normál csoportokhoz, azok előtt kb. 10 perccel bevitték a bányába. Minden látogatónak fel kell venni a kobakot, ezeket úgy láttam, nagyon tisztán tartják. Az első rész olyan szempontból volt csak kissé unalmas, hogy a lengyel csoportvezető szavaiból egy kukkot sem értettünk. Itt, még a fogadó épületben, volt egy kis kiállítás (4 terem), ahol a bányászat múltjaihoz kapcsolódó emléktárgyakat, ruhákat mutatnak be, az utolsó teremben a bányákban használatos műszaki berendezések találhatóak. Szerencsére ki tudtunk osonni, így az előtérben meg tudtuk várni a csoportunkat. Na innen kezdődött az érdekes rész. Némi séta után elérkeztünk a bánya bejáratához. A bányában elég nehéz volt fényképezni a nagy páratartalom miatt (a vaku fénye erősen visszaverődött), próbálkoztam a vaku nélküli fényképezéssel is, szerencsére elég jó optikai stabilizátora van a gépemnek. A vakus és a nem vakus képek között elég nagy a színbeli eltérés, ez van. A csoportvezető elég részletesen bemutatta a bányában használatos gépeket, a szellőztetést, a szénszállító szállító szalagokat, stb. mégpedig sokszor eredetiben, az eredeti hangokkal. A bányába való bejövetel után az egyik oldalsó teremben megjelent a bánya réme (vasbotjával a földre csapott és hatalmasat kurjantott) és szinte a végéig velünk volt és kellemesen riogatta elsősorban a gyerekeket, akik viszont jóízűen ijedeztek. Ez különösen tetszett az unokámnak. Menet közben több helyen elbújt és hangos mormogással jelezte a jelenlétét, ahogy elmentünk mellette. Útközben láttunk még mentő vagont is, valamint WC-nek kinevezett kübliket is. Többet nem írok a bányáról, egyszerűen meg kell nézni! Ahogy a földalatti túra végéhez közeledtünk, megérkeztünk a bányavasút beszálló helyéhez. Ez tényleg egy igazi bányavasút, teljesen zárt (védett) és igen szűk. Egy kabinban 4-en férnek el, kissé nyomorogva. Nem tudom, hogy 4 termetesebb bányász hogyan férhetett el bennük. A bányarém itt is tette a dolgát, rácsapkodott az ablakokat védő rácsokra és hangosan mormogott. Ismét lehetett jóízűen rettegni. Amikor tele lett a vonat és bezárták az ajtókat, hangos csattogással visszament a bejárathoz és ezzel véget ért a túra.
Megjegyzés: nagyon jól szervezett a hely, mindenre és mindenkire gondoltak, látszik, hogy azt akarják, a látogatók érezzék jól magukat. Kifelé menet találkoztuk egy iskolás csoporttal, nem tudom, hogy ez egy másik, vagy ugyanaz a csoport volt, amelyikkel a kezdéskor találkoztunk. A fogadó épületben többek közt jó WC és ajándékbolt is van. Itt az unokám jól bevásárolt ajándék kövekkel, amik teljesen elfogadható áron voltak.
Kiemelten ajánlom, főleg gyerekes családoknak, nagyon fogják élvezni!!!!!
Már az is pozitívum volt, hogy a fogadóépület és a környezete és példásan volt kialakítva. A következő kellemes meglepetés az volt, hogy a normál (óránként induló) látogatókon kívül rengeteg tanuló is jött (ráadásul egyen trikóban, ami Mo-n sok helyen szitokszónak számít, itt viszont láthatóan büszkék voltak arra, hogy valamilyen közösséghez tartoznak). Szerencsére (és ez a jó szervező készséget is mutatja) nem keverték őket a normál csoportokhoz, azok előtt kb. 10 perccel bevitték a bányába. Minden látogatónak fel kell venni a kobakot, ezeket úgy láttam, nagyon tisztán tartják. Az első rész olyan szempontból volt csak kissé unalmas, hogy a lengyel csoportvezető szavaiból egy kukkot sem értettünk. Itt, még a fogadó épületben, volt egy kis kiállítás (4 terem), ahol a bányászat múltjaihoz kapcsolódó emléktárgyakat, ruhákat mutatnak be, az utolsó teremben a bányákban használatos műszaki berendezések találhatóak. Szerencsére ki tudtunk osonni, így az előtérben meg tudtuk várni a csoportunkat. Na innen kezdődött az érdekes rész. Némi séta után elérkeztünk a bánya bejáratához. A bányában elég nehéz volt fényképezni a nagy páratartalom miatt (a vaku fénye erősen visszaverődött), próbálkoztam a vaku nélküli fényképezéssel is, szerencsére elég jó optikai stabilizátora van a gépemnek. A vakus és a nem vakus képek között elég nagy a színbeli eltérés, ez van. A csoportvezető elég részletesen bemutatta a bányában használatos gépeket, a szellőztetést, a szénszállító szállító szalagokat, stb. mégpedig sokszor eredetiben, az eredeti hangokkal. A bányába való bejövetel után az egyik oldalsó teremben megjelent a bánya réme (vasbotjával a földre csapott és hatalmasat kurjantott) és szinte a végéig velünk volt és kellemesen riogatta elsősorban a gyerekeket, akik viszont jóízűen ijedeztek. Ez különösen tetszett az unokámnak. Menet közben több helyen elbújt és hangos mormogással jelezte a jelenlétét, ahogy elmentünk mellette. Útközben láttunk még mentő vagont is, valamint WC-nek kinevezett kübliket is. Többet nem írok a bányáról, egyszerűen meg kell nézni! Ahogy a földalatti túra végéhez közeledtünk, megérkeztünk a bányavasút beszálló helyéhez. Ez tényleg egy igazi bányavasút, teljesen zárt (védett) és igen szűk. Egy kabinban 4-en férnek el, kissé nyomorogva. Nem tudom, hogy 4 termetesebb bányász hogyan férhetett el bennük. A bányarém itt is tette a dolgát, rácsapkodott az ablakokat védő rácsokra és hangosan mormogott. Ismét lehetett jóízűen rettegni. Amikor tele lett a vonat és bezárták az ajtókat, hangos csattogással visszament a bejárathoz és ezzel véget ért a túra.
Megjegyzés: nagyon jól szervezett a hely, mindenre és mindenkire gondoltak, látszik, hogy azt akarják, a látogatók érezzék jól magukat. Kifelé menet találkoztuk egy iskolás csoporttal, nem tudom, hogy ez egy másik, vagy ugyanaz a csoport volt, amelyikkel a kezdéskor találkoztunk. A fogadó épületben többek közt jó WC és ajándékbolt is van. Itt az unokám jól bevásárolt ajándék kövekkel, amik teljesen elfogadható áron voltak.
Kiemelten ajánlom, főleg gyerekes családoknak, nagyon fogják élvezni!!!!!
Vissza a főoldalra (katalógus)
A Beszámoló Fotóalbuma ITT található!
Vissza a főoldalra (katalógus)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése